Gárdi Balázs Betondzsungel a (R)évolution című kiállítás keretében Temesvár, Francia Kulturális Központ, Románia http://www.ccftimisoara.ro/surexpositions Megtekinthető: 2005. 06. 09. - 06. 24.
Betondzsungel · Gárdi Balázs

Gárdi Balázs jókor és jó helyen született. Jókor kétszeresen is. Élhetett a a Közép-Kelet európai változások minden határokat megnyító lehetőségével, így tehetsége révén nem csak Magyarország legnagyobb példányszámú politkai napilapjának fotósaként bizonyíthatott, de eljutott a sajtófotó legnevesebb iskoláiba, műhelyeibe ösztöndíjasként.
Jókor született, hiszen éppen a sajtófotó az a területe a fotográfiának, ahol az új, digitális technika egyik napról a másokra szorította ki a hagyományos, ezüstalapú fényképezést. Jókor, mert mindkét technikát ismeri, használja magas színvonalon.

Mire is? Kikkel talákozunk képein?

Nyertes és vesztes sportolókkal, a győzelem és az összeomlás pillanataiban. Sőt amelyen fiatal és merész, World Press díjat nyert sport kategóriában egy sorozatával, ahol már csak a sikerhez vezető szenvedés stációit örökítette meg. Elkínzott izmok, kötések, zúzodások, ki tudja ma már kihez tartoznak, pedig egy világversenyen készültek a felvételek.
Környezeti katasztrófák áldozatai. Mérgezett folyóban elpusztult halak, s holnapot tönkretevő értelmetlen pusztítás nyomait eltakarító, megrendült férfiak.
És a politikai katasztrófák, Az elmúlt évtized háborús övezeteiből küldött képsorozatok. S persze az itthoni hétköznapok tudósításai.
Gárdi a világ bármelyik pontján dolgozva sem felejti el a gyerekkort, a Budapest szélén növesztett lakótelepet. A város peremén minden lasabban változik, a gyors építkezés után alvó várossá vált a telep, a világ eseményei megfáradnak errefelé. Felerősödnek viszont az emberi kapcsolatok. Család, szomszédok, lépcsőház, iskolatársak, városi legendák.
Gárdi fekete-fehér képei a hétköznapok kis örömeit, drámáit hozzák elénk az ezredvégi nagy kaland árnyékában.