 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
||||||||
 |
 |
|
|
Túl a Portrén
A XX. századra a portré műfaja a fotográfiában is meglehetősen szerteágazó lett, megannyi jelentéstartalom megmutatására vállalkozva. A külső és belső személyiségjegyek, a konkrét személyen túlmutató, általános jellemzők, vagy az akár, csak magára a kiválasztott személyre speciálisan jellemző vonások feltárása - a legváltozatosabb formában és arányban - tűnik fel napjaink képi ábrázolásaiban. Korniss Péter a tájjal még együtt élő, lélegző, a táj nyelvét még értő és beszélő emberek világába kalauzol; oda, ahol az otthonhoz tartozott még minden, ami nem a szomszéd falu volt. A természet, a táj részeként magukra tekintő emberek világát mutatja be. Arcképei a mindennapi közeg évszázadokon át megőrzött részleteit ötvözik a ma kulturális javaival, jelenjenek meg akár az öltözködésben, akár díszítőelemként a falon. Stalter György a nagyváros, azaz Budapest egy karakterisztikus jellemzőkkel rendelkező kerületében, a Józsefvárosban élőket örökítette meg mindennapjaik szokásos közegében. Eltér a korábbi munkáiban általa is használt fekete-fehér technikától, azaz a hagyományosnak tekinthető dokumentarista fotográfia eszköztárától, és színes technikát - hagyományaikon alapuló mégis meglepő, színvilágot - alkalmazva mutatja be a megváltozott képi kultúrában felnövekvő generációk életét. Szabó Péter Háttér című fotósorozatában azt a kettéosztottságot mutatja meg, amely a magyar társadalom alapvető jellemzője. A
valóságos környezet és a vágyott, elképzelt közötti különbség egyértelművé téve mutatkozik meg a párokba rendezett sorozatban. Szász Lilla női sorsokat bemutató sorozataiban folyamatosan reflektál a szociális helyzetük miatt alapvetően meghatározott jövővel élő emberek élet- és léthelyzetére. Témaválasztásaival provokálja a társadalmi érdektelenséget. a problémákkal való szembenézés hiányát. Fényképei mindig a közös történet részei, amelyek jóval az exponálás pillanata előtt kezdődtek el s azon túl is tartanak. Az elkészült képeket megmutatja a szereplőknek, lehetőségét teremtve a további beszélgetésre, a kép együttes dialóguson alapuló alakítására. Fotográfiái nemcsak a képen megjelenőről szólnak, hanem valójában magáról a kapcsolatról, annak teljes érzelmi, emberi, minőségi erejével. A kiválasztott fotósorozatok mindegyike a portrékészítés keretei között, az alkotók saját látásmódjának megfelelően választott témát és kifejezésmódot tár elénk. A kiállított művek együttes bemutatása, pedig létrehoz egy különös, új minőséget, ami kizárólag ebben az összhatásban él; a különböző megközelítések kiegészítik, gazdagítják, árnyalják egymás jelentéseit. Csizek Gabriella
További információ:
|
             |
||||||||||||||||
|
|
|