Szociális és Munkaügyi Minisztérium, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Mai Manó Ház, 3 Sz A Szociális Szakma Arcképcsarnoka Megtekinthető: 2007. november 29. - december 31. Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, 1088 Budapest, Szabó Ervin tér 1. 2007. november 13. - november 28. Szociális és Munkaügyi Minisztérium, 1054 Budapest, Kálmán Imre utca 2. földszinti Aula

A Szociális Innováció Alapítvány és a Szociális Szakmai Szövetség /3Sz/ 2007-ben közös projektet indított
A szociális munka arcképcsarnoka
címmel, melyben a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Szociológiai gyűjteménye is aktív közreműködést vállalt.

A projekt távlati célja a szociális szakma digitális archívumának létrehozása.

A cél érdekében elsőként azoknak az életműve kerül dokumentálásra és bemutatásra, akik a szociális szakma rendszerváltás körüli éveinek történetében jelentős szerepet töltöttek be, akiknek az életműve például és tanulságul szolgálhat mindannyiunk és különösen a következő generációk számára, s akik sajnos már nincsenek közöttünk.

Az ő életművüket a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Szociológiai gyűjteményének honlapján mutatjuk be, ill. A szociális szakma arcképcsarnoka c. kiállításon, melynek megnyitójára 2007. november 12-én, a Szociális Munka Napján kerül sor.

A vándorkiállítást a szélesebb nagyközönség 2007. november 29. - december 31. között láthatja a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központjában.

A kiállítás szervezői tisztelettel köszöntik a látogatókat, s velük együtt fejet hajtanak a szociális szakma sajnos, már eltávozott kiemelkedő alkotó szakemberei előtt.

Az itt látható kiállítás minden alakjának élete egyszeri és megismételhetetlen. Azzal, amit hozzáadtak az életükkel, a munkájukkal, sokszor a vitájukkal a szociális szakmához, annak az 1980-as évektől való újjászületéséhez, az érdemes a megőrzésre és továbbadásra.

Szinte mindegyikük saját feldolgozhatatlan traumájával küzdött. Háborúban vagy közvetlenül azt követően születtek; többen a családjukat vesztették el; mások súlyos betegséggel harcoltak, vagy hozzátartozójuk volt súlyos beteg; voltak, akik a börtönt megjárták 1956-ot követően. Jellemző azonban rájuk, hogy nehéz egyéni sorsukat elfogadva, másokért kezdtek el dolgozni.

Különös azonosság volt bennük, hogy szociális érzékenységből példát mutatva, konkrét helyzetekben konkrét segítséget tudtak nyújtani. Ugyanakkor, ki-ki saját meggyőződése szerint, de képes volt elméleti szinten is megfogalmazni véleményét a szociálpolitika nagy kérdéseiről folyó vitákban, legyen szó a jóléti államról, a szociális piacgazdaságról, az esélyek egyenlőségéről, a személyiségről, a szociális ellátás formáiról, a kisebb vagy tágabb közösségről. Ma már látjuk, a demokrácia sokszínű. A társadalmi problémákra adott különféle válaszokból azt, hogy melyik időtálló, melyik az adott időszakban a legjobb válasz, majd a történelem dönti el.

Azonban bármelyik irányzathoz is tartoztak, vitáikban mindig a megoldást keresték: hogyan lehet mérsékelni a szegénységet, küzdeni a kirekesztés ellen, hogyan lehet a gyermekek helyzetén javítani, hogyan lehet a fogyatékosok önálló életvitelét biztosítani, hogyan lehet az idő-sek életét a legutolsó pillanatig méltósággal viselni. Küzdöttek a városi hajléktalanság, a kis települések gettósodása, illetve elsorvadása ellen, a családok szétesése ellen. Igyekeztek a rendszerváltást követő társadalmi sokk következményeit kivédeni: segíteni a munkanélkülieken, az adósságcsapdába kerülteken. Közvetlen segítséget nyújtottak éhezőknek, otthontalanoknak, fiataloknak és időseknek egyaránt. Sokan közülük egyetlen támaszai voltak - saját személyükben - az intézményrendszer gyengesége következtében nélkülöző személyeknek. Ugyanakkor részt vettek a szociálpolitikai intézményrendszer átalakításában, a szociális oktatás megszervezésében.

Talán nem mindegyikük volt hős a szó irodalmi értelmében, de valódi hétköznapi hősök voltak, akik nap, mint nap szembenéztek a megoldhatatlannak látszó akadályokkal, s sok esetben le is győzték azokat.

Életükben a szakma legjobbjainak voltak társaik - néha ellenfelük. Mindenképpen igaz azonban, hogy az élcsapatba kűzdötték fel magukat életteljesítményükkel. Ezt az is jól mutatja, hogy az Arcképcsarnok szakmai felhívásának megjelenésekor a kiállításon szereplők névsorát a szakma hagyta jóvá, illetve javasolta. Sajnos, az elhunyt kiválóságok listája jóval hosszabb a kiállításon most láthatókénál. (A napokban hunyt el például Gáti Ferenc, a legendás gyermekvédő, akinek mindenképpen ott lesz a helye a Szociális Pantheonban). Terveink és reményeink szerint éppen ezért folytatni szeretnénk az Arcképcsarnok bővítését és a honlap feltöltését. A honlapot, amit most a Szabó Ervin Könyvtár munkatársai alakítottak kit, a Szociális Szakmai Szövetség fogja üzemeltetni és bővíteni, a Szociális Innováció Alapítvánnyal partnerségben. A folytatásban pedig létre kívánjuk hozni a szociális szakma archívumát abból a célból, hogy a megjelent és kéziratban lévő írásokat egy helyen lehessen kutatni, olvasni, s megőrizni a jövő számára.

forras: http://www.nonprofitalapitvany.hu/magyar/?m=46&am=61&c=81