|
Csoszó Gabriella You are here című kiállítása
Szép, jó estét kívánok mindenkinek és remélem az este folyamán módjuk lesz - megnézve a képeket - a művekkel való párbeszédre.
Itt vagyunk. Mindenki saját történetével érkezett, hogy megnézze Csoszó Gabriella kiállításának képeit. Ezzel a történettel is fogunk elmenni, de talán újragondolunk néhány emlékképet és reflektálunk a múltban velünk és bennünk történtekre.
Sőt az is előfordulhat, hogy kérdést is hoztak magukkal: Ki lehet Ő és milyen műveket oszt meg velünk?
A mű létrehozása mindig kérdésfeltevés és válaszadás folyamata. Vannak alkotók, akik eltávolítják maguktól tárgyukat és messziről nézve teremtik meg a műben létező új világot. S vannak, akik pont a közelségben, az egységben, az azonosságban hisznek és teszik fel kérdéseiket és találják meg válaszaikat. Így minden fotográfiai mű, kérdés és felelet is egyszerre. A különbség a kérdés iránya: önmagára, befelé, vagy kifelé, a világra kérdez az alkotó. A válaszban pedig már feloldódik ez az irányultság. A mű mindig alkotójáról is nyilatkozik másoknak szóló és másokra is vonatkozó érvénnyel.
Mindezt most azért mondtam el, hogy elhelyezhessük ebben a relációban Csoszó Gabriella műveit és személyiségét.
Ő belső utakra indul, magában keres, önmagára, emberi kapcsolataira kérdez. Munkáival privát életébe nyit ablakot a nézők számára, hisz nincs itt a falakon egyetlen arc, egyetlen hely, egyetlen ábrázolt valóságrészlet, ami ne az Ő személyiségének függvényében „lelkesülne”, (a lélek értelmében).
A kiválasztott sorozatok ugyan több évet fognak át, de egységesek abban az értelemben, ahogy az alkotói attitűdjét alapvetően meghatározó személyességre épülnek, legyen az portrésorozat vagy akár egy belső térkép valóságos tájakba vetítve.
Teljes hasonulás című sorozatában négy fogadott testvérét fényképezte éveken át. Portréiban a növekedés és változás arcait mutatja be érzéki finomsággal. Ugyanazok a gesztusok, az azonos mimika modelljeit hasonlóvá és ugyanakkor különbözővé teszi önmaguktól. A múló időben létrejövő változások titkát osztja meg.
A Lehunyt szemek tizennégyszer sorozatban a befelé forduló, meditatív arckifejezésekből és az elcsendesedett egymás felé irányuló gesztusokból olvashatjuk csak ki a jelentéseket. A lehunyt szemű emberek szinte egyező arckifejezése egyrészt mintha azonossá, ugyanakkor különbözővé is tenné őket. Az első pillantásra talán szokványosnak tűnő portré gyűjtemény különös képei a befelé irányuló figyelem megmutatásával a nézőt is a belső világ, az összetartozás, a magány, a bizalom, a kiszolgáltatottság kérdései felé vezetik.
A Térkép szubjektív egy játék illetve séta atlasza nemcsak képpel, hanem szövegrészletekkel. A két szereplő egymást kalauzolja el a számukra fontos helyekre, olykor gyakorlati, néha tudományos vagy akár praktikus tanácsokkal ellátva a másikat. Az egymás számára készített képek kiegészítik a szöveget és megmutatják azokat a helyszíneket, amelyekhez az alkotók kötődtek, ki tudja miért.
A Hiányzó képek egy kapcsolat történetét mesélik el, annak megélésétől lezárultáig, ötvözve fotót és szöveget, sms-eket levélrészleteket. A csak leporellóként létező szerelem-könyv képpárjai, a messzi lévő kedves világába engedik bepillantani a másikat és a könyv nézőit. Az üres oldalak pedig, a soha el nem készült képek helyei, azoké, amelyek most már örökké hiányoznak. Maga a formátum pedig viszonylagossá teszi az idő dimenzióját, az utolsó kép is kerülhet az első mellé.
A Múltfutam sorozat képei az irodalmi és a fotográfiai eszköztárat használva nyitnak utat és nyújtanak betekintést az emlékezet helyszíneibe. Egy író és egy fotográfus invitálja a másikat saját múltja valóságába. Az elkészült képek titka pedig, sosem fejthető meg teljes egészében, hiszen mindig kívül maradunk a másik életének középpontjától. A fénnyel-írt múltbéli tablón mégis megelevenednek azok a meghatározottságok, emléknyomok, amelyeket felnőttként is élünk, ki tudva ki ’tudat-talan’.
A kiállított képek tűnhetnek első pillantásra akár egymástól különbözőeknek, de ha adunk időt nekik a velünk való diskurzusra, akkor megláthatjuk a bennük rejlő azonosságot és azt a láthatatlan mágnest, ami ezeket a képeket egy kiállítás terébe vonzotta.
Erejük intimitásukban, közvetlenségükben, jelentésük pedig abban az elsődleges utalásrendszerben bomlik ki, amely mindannyiunk életének meghatározó történése. Hely, ahová visszavágyunk, boldog séták emlékképe, vágyott és/vagy elvesztett szerelem.
Nézzük meg őket és tűnődhetünk, újragondolhatunk, megint rákérdezhetünk. Magunkra és a másikra.
Köszönöm figyelmüket!
Csizek Gabriella
|
Magyar Fotográfusok Háza - Mai Manó Ház
1065 Budapest-Terézváros, Nagymező utca 20.
Telefon: 473-2666
Fax: 473-2662
E-mail: maimano@maimano.hu
|
|
|