Külső helyszín

Nagyon különböző országok léteznek egymás mellett ezen a tájon. Ha közös nevezőt próbálunk keresni köztük (próbáljunk!), akkor abban biztosan egyeznek, hogy rövidebb-hosszabb szakaszukon átfolyik a Duna, mely a történelem előtti időktől közvetít népek, területek, országok között. Kultúrát, gazdasági javakat, létformákat, jót és rosszat, mindent.

Sok beszédnek sok az alja, tartja egy magyar szólás, s ha ez igaz, akkor nincs kivétel, igaz ránk nézve is. Visszafogjuk tehát magunkat a beszédben. Minden, amit el akarunk mondani, ott van egy zseniális költő versében, amit bár 1936-ban írt, de még egy névelőt sem haladt meg belőle mára az idő. Érvényes volt akkor és ma is, s nem kell ahhoz látnoknak lenni, hogy tudjuk, holnap is az lesz. József Attila versének utolsó versszakához csak annyit tettünk hozzá, hogy lefordíttattuk a Duna menti népek nyelvére, hogy az üzenet mindenkihez, egyformán szólhasson.

A képek a lenticular technikát hívják segítségül, hogy a látvány erejével hatva, érzékeltetni tudják a mindig mozgó víz, a mindig változó idő axiómáját. Általuk közvetítjük a közös Duna - közös sors gondolatot. Hatásukban ezek a 3D eljárással készült fotók olyanok, hogy amíg a néző mozdulatlanul áll, egyetlen képet lát csak, de a legkisebb mozdulatára elindulnak a képeken a hullámok, az örvények, a tajték-cseppek, s ameddig tart a szem és a kép kontaktusa, addig folyamatos mozgásban, változásban van minden. Mint a valóságban. Az érdekes képi hatások kellemesen tornáztatják a megfáradt szemeket, de alkalmat adhatnak meditálásra, gondolkodásra is a Duna vizének folytonos, akadályt nem ismerő, megszakítatlan mozgásáról, az ember által büntetlenül nem befolyásolható természeti törvényekről.

A képeket készítették: Hegedűs 2 László, Klotz Miklós, a Dunafüzérek alkotója pedig Hangay Enikő.

Kurátorok: Csizek Gabriella, Kincses Károly