Külső helyszín

Itt, bárhol

Időkapszulák pöttyözik Magyarország térképét. Húsz éve, a rendszerváltó ország megfeledkezett bizonyos helyekről: utcák, háztömbök, grundok, akár egész kerületek váltak zárvánnyá, amelyekben megrekedt egyfajta félszeg, felejteni vágyott kelet-európaiság. Helyek, amelyek változó környezetükkel egységgé szervesülve, egy térben, de azokkal csak látszólag egy időben léteznek. Helyek, amelyek valójában sajátos időszámítás szerint saját múltjukból bomlanak alkotóelemeikre, hogy aztán maradványaikat csöndben visszahódítsa magának a természet, vagy korszerű életük részévé simítsák az elkövetkező generációk. A többségi társadalomhoz mindig is gyenge szálakkal kötődő lakóik helyett pedig lassan mindössze emberi nyomok maradnak, mígnem idővel azok is eltűnnek.

Ezeket a miniuniverzumokat nem a teljesség megörökítésének szándékával figyelem, inkább egy-egy önkényesen kiragadott részletüket igyekszem egy idejemúlt létforma ikonjává sűríteni. A 2009-ben kezdett fotóesszé a posztkommunista régió jellegzetesen átmeneti időszakát, szimbolikus szereplőit és helyszíneit vizsgálja, amelyek pillanatok alatt – könnyelműség vagy érdektelenség okán – észrevétlenül enyésznek, képpé halkulnak, és megismételhetetlen mivoltukban talán már holnap nem lesznek sehol. Egyelőre azonban még megtalálhatók. Itt.

Itt, bárhol.

Dezső Tamás
Itt, bárhol

Képek onnan, ahol a nagyhorderejű történések okozta változások évek-évtizedek alatt mennek végbe és következményeik szinte észrevétlen  mutatkoznak csak. Onnan, ahol, a jelenlét következményeként a hiány jelenik meg; ahol a felejtés nem végleges és az elveszett múlt is él.

Tudjuk, hogy az egy folyamban zajló időben a tér különböző - földrajzi értelemben akár egymáshoz közel eső - pontjain lévő világok ideje mégsem  ugyanaz. Vannak helyek, ahol mintha ott felejtődött volna egy-egy térdarabban  a múlt, megőrízve a máshonnan már eltüntet: embereket, épületeket,  tájakat-életeket.Dezső Tamás mindezt  úgy teszi képpé, hogy látható csendbe sűríti milliónyi  pillanat egymásutánját, megmutatva a veszteséget és mindazt, ami megmaradt.

Csizek Gabriella kurátor