Külső helyszín

Itt, bárhol

Képek onnan, ahol a nagyhorderejű történések okozta változások évek-évtizedek alatt mennek végbe és következményeik szinte észrevétlen  mutatkoznak csak. Onnan, ahol, a jelenlét következményeként a hiány jelenik meg; ahol a felejtés nem végleges és az elveszett múlt is él.

Tudjuk, hogy az egy folyamban zajló időben a tér különböző - földrajzi értelemben akár egymáshoz közel eső - pontjain lévő világok ideje mégsem  ugyanaz. Vannak helyek, ahol mintha ott felejtődött volna egy-egy térdarabban  a múlt, megőrízve a máshonnan már eltüntet: embereket, épületeket,  tájakat-életeket.Dezső Tamás mindezt  úgy teszi képpé, hogy látható csendbe sűríti milliónyi  pillanat egymásutánját, megmutatva a veszteséget és mindazt, ami megmaradt.

Csizek Gabriella kurátor

Here, Anywhere

Photos où des changements, provoqués par des événements d’importante conséquence, se produisent après des décennies avec des résultats presque invisibles. Des endroits où l’absence apparaît comme un résultat de présence. Où l’oubli n’est pas final, où le passé perdu est encore vivant.

Nous savons que le temps des mondes individuels, formés aux points différents points d’un espace donné, peu importe la distance entre ces points, varient dans une seule coulée de temps. Il existe des endroits où un segment de l’espace, comme une île, implique tout ce qui a déjà disparus d’ailleurs: peuples, des bâtiments, paysages, vies.

Curator: Gabriella Csizek

Időkapszulák pöttyözik Magyarország térképét. Húsz éve, a rendszerváltó ország megfeledkezett bizonyos helyekről: utcák, háztömbök, grundok, akár egész kerületek váltak zárvánnyá, amelyekben megrekedt egyfajta idejemúlt és felejteni vágyott, félszeg kelet-európaiság. Helyek, amelyek változó környezetükkel egységgé szervesülve, egy térben, de azokkal csak látszólag egy időben léteznek. Helyek, amelyek valójában sajátos időszámítás szerint saját múltjukból bomlanak alkotóelemeikre, hogy aztán maradványaikat csöndben visszahódítsa magának a természet, vagy korszerű életük részévé simítsák az elkövetkező generációk. A többségi társadalomhoz mindig is gyenge szálakkal kötődő lakóik helyett pedig lassan mindössze emberi nyomok maradnak, mígnem idővel azok is eltűnnek.

A közvetlenül a rendszerváltás előtti időkig a mindennapokban is érezhető szovjet hatalmi befolyást gyerekfejjel megélve, annak szellemi és mentalitásbeli utóhatását már felnőttként belátva és értelmezve határoztam el, hogy megörökítem a keleti és nyugati világ határán toporgó ország megértéséhez elengedhetetlen, rejtett pontokat. Ezeket a miniuniverzumokat nem a teljesség feltérképezésének igényével figyelem, inkább egy-egy önkényesen kiragadott részletüket igyekszem az idejemúlt létforma ikonjaivá sűríteni. A 2009-ben kezdett fotóesszé a posztkommunista régió jellegzetesen átmeneti időszakát, szimbolikus szereplőit és helyszíneit vizsgálja. A pusztulás közelivé gyengített, szimbolikájukban mégis erős jelenségek pillanatképei látszólag kívül esnek a politika, a hatalom látószögén, létükkel mégis megkérdőjelezik annak valódi erejét. A képek egy olyan ország természetrajzának tüneteit rögzítik, amely idegen hatalmak nyomása alól sokszorosan szabadulva, rendre azt bizonyította, hogy saját hatalmi és társadalmi struktúráját egyáltalán nem, vagy csak szerencsés, rövidke időszakokra képes európai módon rendezni. Ahol legutóbb, a rendszerváltást követően az összekuszálódó politikai érdekek mentén hamar szertefoszlott az európai módra gondolkodó hatalom illúziója.

Dezső Tamás
2012, Budapest