english
Thank you! Your submission has been received!
Oops! Something went wrong while submitting the form.
Sajtóhírek, interjúk, videók a Mai Manó Házban megrendezett Felvétel! – Pillanatok a 125 éves magyar film történetéből című kiállításunkról.
Reklámnak készültek, több lett belőlük - telex.hu
Egy ország filmtörténetét összefoglalni teljes képtelenség, Magyarországon is készült az utóbbi pont 125 évben olyan 1500-2000 film, hát egyáltalán hogyan lehetne ezekben közös vezérfonalat találni nyelven, kultúrán és közös történelmi örökségen, meg persze a művészeti ágon kívül. Ha már valaki két emeletbe szeretné besűríteni ezt, ahogy a Mai Manó Házban tették, akkor lehetett volna sokkal rosszabb is a végeredmény, mint a Felvétel! fantázianevű kiállítás, ami a vezérfonalat azokban az alkalmazott fotósokban, és főleg az általuk készített képben találták meg. A kiállítótér és a Nemzeti Filmintézet, pontosabban a Filmarchívum közös tárlatán ugyanis a magyar film werk- és standfotósok képeiből készült kiállítás, A táncztól egészen a Hogyan tudnék élni nélküled?-ig, részben filmtörténeti, részben pedig fotográfiai szemlélettel.
A Felvétel! című kiállítás két részből áll. Baki László kurátor elmondása alapján az első emeleten hét meghatározó magyar film stand- és werkfotói láthatók. Schandl Teréz felvételei a Körhinta (1955), Inkey Tibor képei az Egri csillagok (1968), Domonkos Sándor fotói A tanú (1969), Markovics Ferenc munkái a Szerelem (1970), Inkey Alice felvételei az Égigérő fű (1979) és A Pogány Madonna (1980), valamint Gáspár Miklós képei az Egészséges erotika (1985) forgatásáról.
A kiállított fotók dokumentumértékük mellett vizuális megoldásaikkal, kompozícióikkal és fénykezelésükkel a magyar fotográfia történetének is jelentős darabjai.
A második emeleti válogatás szélesebb áttekintést nyújt a magyar standfotós szakma történetéről, amely a magyar filmművészettel egyidős. Az eddig ritkán vagy egyáltalán nem látott stand- és werkfotóból álló tárlat a magyar filmfotósok gazdag és sokszínű életművéből ad ízelítőt. A kiállított képek között egyaránt szerepelnek ritka felvételek és olyan ismert vizuális motívumok, amelyek máig meghatározó részei a magyar film kollektív emlékezetének.
Csupa olyan mozi, melyekhez mindenkinek van ilyen-olyan kötődése, ha szereti a filmeket. De talán még akkor is, ha nem különösebben. Nekem mint filmrajongónak például gyermekkori nosztalgiám támadt, amikor megpillantottam Holovácz 1-et és 2-őt (Égigérő fű), amikor pedig az Egészséges erotika vagy A tanú fotóihoz értem, fel-felröhögtem egy-egy kép láttán. Mert beugrott az adott jelenet. Meg aztán egy másik is. Meg még egy. Egészen addig, amíg el nem határoztam, hogy bizonyos filmeket ideje újranéznem. Mert ez a kiállítás erre is tökéletes: (újra) kedvet csinál a magyar filmekhez.
A tárlat egyik legmegrázóbb története kétségkívül a Makk Károly rendezte, Markovics Ferenc által fotózott Szerelem című filmhez kapcsolódik. A kiállítás egyik, Darvas Lilit ábrázoló fotója mögött valóságos emberi tragédia húzódik meg. Baki László kurátornak az idős fotográfus mesélt a forgatási pillanatról, amikor a haldokló anyát játszó színésznő még egyszer látni szerette volna fiát:
A jelenet végén Darvas Lili benne maradt a szerepben, és egyszerűen azt a zokogást, ami a filmben kellett hogy szerepeljen, nem tudta abbahagyni. Percekig némán, csendben várt mindenki a pillanatra, amikor ki tud lépni a szerepéből, de ez nem sikerült. Így végül Törőcsik Mari, Makk Károly és maga Markovics Ferenc is együtt sírt a művésznővel.
Múltmentés és újrakezdés a magyar film születésnapján - enbudapestem.hu
A standfotó mint műfaj önmagában ellentmondásra épül: a fotósnak úgy kell jelen lennie egy hosszú hónapokon át zajló filmforgatás minden fontos pillanatnál, hogy közben észrevétlennek kell maradnia. Nem zavarhatja a forgatást, nem irányíthatja a színészeket, így kell megtalália azt az egyetlen töredékmásodpercet, ami fotóra érdemes lehet.
A kiállítás legnagyobb erénye, hogy ezt a ritkán látható szakmát állítja a középpontba, amelynek megítélése máig nem egyértelmű: önálló művészeti ágként vagy inkább alkalmazott művészetként tekintünk rá.
Kurátori interjú Kurutz Mártonnal és Baki Lászlóval
