‍

Hogyan formálják a fényképek a múltról alkotott elképzelésünket? Mi számít hitelesnek a digitalizmus korában? Hogyan születhet identitás egyszerre igazságból és fikcióból, hiányból és képzeletből? Ezekre a kérdésekre reflektál Sander Coers holland fotográfus POST című munkája, amely finom esztétikával és nosztalgikus hangulatidézéssel mesél az emlékezet felépítéséről, formálódásáról, és újraalkotásáról.

A sorozat mesterséges intelligenciával generált és archív családi képeket ötvöz, hogy megkérdőjelezze az emlékezet és vele együtt a férfiasság konstrukcióját a vizuális kultúrában.  

Coers gyerekkorában órákon át a böngészte – elmerülve a részletekben – nagyszülei fényképalbumait, amelyekben nagyapja öröksége és indonéz gyökerei sejlettek fel. Vágyott arra, hogy a fotókon keresztül közelebb kerüljön nagyapja múltjához, de az ezt övező csend megnehezítette a történet egészének megértését.  Ennek a hiánynak az áthidalására a Midjorurney mesterséges intelligencia alapú képgeneráló szoftver segítségével bővítette a családtörténetét.

Az AI algoritmust úgy tanította be, hogy a nagyszülei 1940-es évektől az 1990-es évekig terjedő albumai alapján generáljon új képeket. A színvilág, a tájak és a ruhák idézik az archív fotókat, azonban minden teljesen fiktív.  

A képek kivágása és kollázsszerű összeállítása hangsúlyozza a konstruált jelleget és azt szimbolizálja, hogy emlékeink is hasonlóan töredezettek és átírhatók. A projekt arra is rávilágít, hogy maga az emlékezet, akárcsak a férfiasság, szintén egy konstrukció. Manipulálható és fabrikálható. A generált képeken visszatérő motívumok – öltönyök, övek, kalapok – egyértelművé teszik a férfiasság sztereotip vizuális attribútumait különböző korszakokban.  A képek furnérlemezre kerültek, amely az építőiparban – egy hagyományosan férfiasnak tartott közegben – gyakran alkalmazott alapanyag.

A POST egyszerre utal a nagyapja „utóéletére” és a posztfotográfiára, amelyben nem feltétlenül szükséges kamera a képek születéséhez. Az albumok vizuális hangulatát megőrző mesterséges intelligenciával generált képek az eredeti archív képekkel keverve egy intim, melankóliával és nosztalgiával átszőtt, valódinak látszó, de teljesen kitalált világot alkotnak, amely új narratíva teremtésére nyit teret.

Sander Coers 2021-ben diplomázott a rotterdami Willem de Kooning Akadémián. Munkáit többek között Tokióban, Londonban, Milánóban, Amszterdamban és Berlinben is bemutatták, illetve szerepeltek a The Guardian, a Vogue, a Die Zeit és az i-D magazinokban. 2024-ben beválasztották a Foam Talent programba, 2025-ben pedig a C/O Berlin Talent Awardra jelölték.

‍