Mi a kapcsolat aközött, amit látunk és ami ott van? Az Alapigazság című munka a vizuális technológia fejlődését vizsgálja az érzékelésünkkel és környezetünkkel folytatott párbeszéd tükrében. A technológia fejlődésével a látás is egyre absztraktabbá válik.

Finnországi tudósok egy csoportja a műholdképek térbeli felbontási korlátjainak meghaladására vállalkozott Finnország erdeiben, a számítástechnika, a fotográfia és a hiperspektrális képalkotás segítségével. A fák fizikai szerkezetének és spektrális tulajdonságainak aprólékos helyszíni mérésével nyert „alapigazság” adatai kísérleti eredményekkel szolgálnak az előrejelző modellek teljesítményének igazolására. A küldetésük az, hogy a távérzékelési kutatásokhoz a műholdas adatok értelmezésének olyan továbbfejlesztett modelljét dolgozzák ki, amely a műholdfelvételeken szemmel látható vonásokon túl lehetővé teszi a felszín különböző jellemzőinek megkülönböztetését.

Az Alapigazságban Sheung Yiu (HK/FI) archív képeket, dokumentarista fotókat, kísérleti adatokat és műalkotásokat fűz egybe, hogy megismertesse az olvasót azokkal a matematikai modellekkel, amelyekkel egy kétdimenziós képből „feltámaszthatóak”, újraalkothatóak a fák. Az Alapigazság arra mutat rá, milyen bonyolult dolog a látás az algoritmusok korában. Mit látunk, amikor nem vagyunk ott? Mit láthatunk, amikor nincs ott semmi?

‍