Nunchi – A csend hatalma és a Valahol Koreában

‍

A kiállítás címében található nunchi kifejezés egy intuitív képesség, amely a másik ember elfogadásán, megértésén alapul. Ez a képesség elengedhetetlen a társadalmi harmónia fenntartásához, az empátia kibontakozásához. A koreai társadalomban a közösség fontossága jóval felülírja az egyén érdekeit. A nunchi elősegíti az együttélést, a munkavégzést, a közösségbe való beilleszkedést, valamint a mások iránti fokozott tiszteletet és figyelmet. Segít felismerni és megérteni a viselkedés finom rétegeit, ezáltal megkönnyítve saját és mások helyzetét is. Mindegy, hogy metrón való közlekedésről, sorban állásról van szó, vagy arról, hogy az utcán nem dobáljuk el a szemetet, Dél-Koreában járva mindenhol a szolidaritást és kedvességet tapasztaltam. Egy Magyarországnál alig valamivel nagyobb területen több, mint ötször annyian élnek, a fővárosban annyian, mint egész Magyarországon, és az együttélés csak úgy működhet, ha tekintettel vannak egymásra, ha vigyáznak közös értékeikre, és jól bánnak a másikkal. A metrón heringenként, de zokszó nélkül utaznak és jövet-menet azon igyekeznek, hogy ne a másik terhére, hanem örömére éljenek. A nagyon alacsony bűnözési ráta és a tény, hogy ekkora nagyvárosban egyetlen elesett emberrel találkoztam az utcán egy kis Buddha szobor mellett, azt mutatja, hogy az egymás iránti tisztelet, kölcsönös kötelesség- és segítségvállalás a legnagyobb érték. A kiállítás és a hozzá készült katalógus koncepciója erre az emberi képességre próbálja felhívni a figyelmet. A kiállításon és a katalógusban bemutatott műalkotások magukban hordozzák Korea kultúráját, társadalmát, természetét, spiritualitását és nem utolsó sorban az alkotók világszemléletét, és remélhetőleg hozzájárulnak Korea mélyebb megértéséhez is. A különböző időben és térben született alkotások mögött a fotográfusokat a közös gondolkodás igénye kapcsolta össze. Ez a fajta együttműködés olyan kooperációt eredményezett, amely során az eltérő látásmódok és koncepciók fokozatosan egymáshoz idomultak. Köszönettel tartozom minden résztvevő alkotónak: Moon Sang-wook, Han Hee-joon, Kim Mikyoung, Park Byoung-moon, Jan Jong-woon és Benkő Imre fotográfusoknak, hogy a kurátori koncepció mentén a kölcsönös párbeszédet létrehozták és megvalósították.

Molnár Zoltán
fotográfus

‍