‍

Az anyaság kezdeti szakaszának kihívásai egy játékká alakulnak át, amelynek elemei: az idő hiánya, az új életszakasz törékenysége, a felelősség súlya, a folyamatosan változó egyéniségünk, a feszültség jelenléte. Azok a dolgok pedig, amelyek az egészet összetartják: törődés, kitartás, türelem, odaadás.

A Pillars of Home című sorozat kilencvennyolc, egymáson egyensúlyozó szoborból áll. A szobrokat dokumentáló képek a művész kisfiának alvási ideje alatt készültek, amelyhez átalakította a lakásukat – a nappalitól kezdve, a konyhán és a hálószobán keresztül egészen a lépcsőházig –  egy átmeneti, csupán harminc percig létező stúdióvá. A pillérek a saját belső stabilitásukon nyugszanak, a padló és a plafon közti tér jelöli ki számukra a keretet. Ahogy az objektek egymásra helyeződnek, úgy válnak a tárgyegyüttesek egy összetartozó egységgé, miközben a törékeny elrendezésük és egyensúlyozó jellegük miatt rendkívül sérülékennyé válnak. Bármelyik pillanatban összedőlhetnek.

Nem csupán a képek elkészülte kerül veszélybe egy-egy installáció összedőlésekor, hanem maga az alkotói munkára fordított idő is: a leeső tárgyak zaja bármikor felkeltheti az alvó gyereket.

A performansz jellegű akciók egyfajta személyes kutatásnak is tekinthetőek, amelyekben a művész az anyává válás és a művészi alkotómunka közötti egyensúly problematikáját járja körül. A Pillars of Home felfogható egyetlen kérdésre adott kilencvennyolc válaszként: hogyan alakíthat ki egy anya egyensúlyt életének valamennyi szegmense között? Egy soha véget nem érő, örök egyensúlykeresés.