1. Válogatás a Camera Work folyóirat akt-, portré- és tájképeiből (1903-1917)

Alfred Stieglitz a Camera Clubbal való konfliktusa miatt egy saját lap alapításában gondolkodott, ebben barátja Joseph Keiley is támogatta. Az új lapnak a Camera Work nevet adta, ami a fényképészek korabeli elnevezéséből a Camera Workers (kameramunkás) szóösszetételből eredt. A fényképészekre akkoriban nem mint művészekre, hanem mint munkásokra tekintettek.

2. 20 dagerrotípia a ma 179 éves fényképezés történetének korai szakaszából

Az első időkben egy daguerrotip portré elkészítése olyan sokáig tartott, hogy a szóban forgó személyek közben lebarnultak a naptól. Komoly megpróbáltatást jelentett, ha valaki elkészíttette arcképét, mert teljesen mozdulatlanul kellett ülnie vakító napfényben. A feltalálás idején 15–30 perc volt az expozíciós idő, ez 1841-re 25-90 másodpercre, 1842-re 10–60 másodpercre csökkent. A szem pisloghatott, hiszen az eljárás olyan hosszú időt vett igénybe, hogy egy-egy ilyen rövid mozdulat nem számított. Hogy a fényképezendő személy szemét nyitva tudja tartani, a napsugarak elé kék üveget helyeztek. Ez nem hosszabbította meg jelentősen a megvilágítási időt és hamarosan a stúdiókat is kék felső üvegezéssel látták el. A daguerrotípiákat kézzel színezték, akárcsak a miniatűröket, és ezt a munkát gyakorta festők végezték el.

3. A HÉT FOTÓSA – Ian Berry: Drogfüggők Londonban, 1966 (18+)

Ian Berry az angliai Preston városában született 1934. április 4-én. Pályafutását újságíróként kezdte, de nagyon hamar rájött arra, hogy ez nem az a terület, ahol ő maradandót tudna alkotni. Mivel apja vállalkozásában sem szeretett volna dolgozni, ezért úgy döntött, elhagyja Nagy-Britanniát, és utazni fog. Körülnézett a térképen: angol anyanyelvűként elsősorban Ausztráliába, Új-Zélandra, Kanadába vagy Dél-Afrikába mehetett. Az utolsó tűnt a legérdekesebbnek. Ebben az időben már amatőr fotós volt, és az egyetlen ember, akit a családja ismert Dél-Afrikában, éppen egy fényképész volt. Egy évig dolgozott neki, a fényképezéshez szükséges technikai alapokat tőle tanulta meg. Utána a Sunday Timesnak fotózott. Később egy afrikaiaknak szóló magazinnak kezdett dolgozni, egyedüli fehérként.

4. Magyarország világhírű fotográfusok lencséjén keresztül 2. rész (1956-1968)

Ma az 1956 és 1968 között készölt képekből válogattunk, ekkor járt nálunk Henri Cartier-Bresson, felesége Martine Franck, az ikonikus James Dean fotójával világhírűvé vált Dennis Stock, aki a Balatonon készített képeket hatvan évvel ezelőtt, a 9/11 legellentmondásossabb képét készítő Thomas Hoepker, az 56-os eseményeket dokumentáló Erich Lessing, Marilyn Silverstone, aki később feladta fotós karrierjét és buddhista szerzetesként halt meg Tibetben, és 1964-ben járt nálunk Elliott Erwitt is, akik mindannyian a világhírű Magnum Photos képügynökség tagjai.

5. Válogatás egy haditudósító emlékeiből – Kondor László kiállítása a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeumban

Kondor László a II. világháború alatt, Erdélyben született. A bombázásokat már Budapest nyirkos pincéiben vészelte át szüleivel. A háborúban átélt szörnyűségek nem múltak el nyomtalanul, fényképészként a szenvedők iránti empátiáját is traumatikus gyermekkorához köti.

(borítókép: Kondor László: Látogatás a Chu Lai-i árvaházban, 1970, részlet)

‍