1. A HÉT FOTÓSA – Válogatás Herb Ritts ritkán látott aktfelvételeiből

“Szeretném valamiképp összekötni a divatfotót a portréval, a képzőművészetet az aktfotózással, és mindezt a mozgókép világában egyesíteni. Az egyveleg pedig remélhetőleg egyesíti majd azt a tudást, melyet a pályám során szereztem” – nyilatkozta az 1952-es születésű Herb Ritts, akinek karrierje a 70-es években kezdődött, amikor első fényképeit készítette a főként filmiparban dolgozó barátairól. Jon Voight portréja volt az első, melyet a Newsweek című lap meg is jelentetett, és ezt számtalan sztár híres fényképe követte.

2. A HÉT FOTÓSA: Stanko Abadžić – Válogatás egy horvát fotóriporter képeiből

A fényképezés nagy mestereinek hatására – főleg Henri Cartier-Bresson képei után – Abadžić művészfotói szinte kizárólag fekete-fehér filmre készültek. Abadžić önálló kiállításokon vett részt sok európai országban (Csehország, Horvátország, Németország, Portugália, Svájc és Spanyolország), de Európán kívűl (Argentínában, az USA-ban és Japánban) is kiállított és fontos szakmai elismeréseket, valamint számos kitüntetést kapott alkotói munkájáért.

3. Szerelem és vágy – Válogatás Peter Hujar aktfelvételeiből (18+)

Hujar az 1970-es és a 80-as évek elején a New York-i művészek, zenészek, írók és előadók egyik vezető alakjává vált. Számos portrét készített barátairól, melyek a Palermóban készült fotókkal együtt 1976-ban a Portraits in Life and Death című könyvben jelentek meg a Da Capo Press kiadó gondozásában.

4. 15 világhírű fotó, melyet Leicával fényképeztek

Bár a 35mm-es filmet már 1913-ban használták fényképezőgépben, mégis a Leica fényképezőgépe volt az, amelyik eredményes kihívója lett a nagyobb filmformátumú vetélytársaknak. A felhasználók részéről kedvező volt a fogadtatás: a Leica volt az első gép, amely könnyen hordozható volt, mégis jó minőségű képeket lehetett vele készíteni. Amikor a Leica piacra dobta a kisfilmes fényképezőgépet, teljesen megváltozott a fényképezés.

5. A bikaviadal után – Rineke Dijkstra portréi portugál matadorokról (1994-2000)

A fotográfusnő elmondása szerint érzékenynek és kiszolgáltatottnak találja azokat az embereket, akik fizikailag kimerültek, mint például az anyák, akik nemrég szültek, vagy azok a matadorok, akik éppen elhagyták az arénát. A bikaviadalok véres arcai és jelmezei a férfiak erőszakosságára és bátorságára emlékeztetnek, ám a fáradtnak, kimerültnek tűnő matadorok arcvonásai mégis felfedik törékenységüket.

(borítókép: Fotó: Marc Riboud: Painter on the Eiffel Tower, Paris, 1953., részlet)

‍