„A street fotózás a városi, közterületi mindennapi élet spontán pillanatainak megörökítése. Nem előre megkomponált, stúdióban készült képekről van szó, hanem az utcán, a nyilvános térben véletlenszerűen, természetes helyzetekben rögzített életképekről. Célja, hogy megmutassa a társadalom különböző rétegeit, emberi kapcsolatokat, érzelmeket és a városi élet kaotikus, dinamikus vagy akár banális pillanatait. A fotográfus alkalmazkodik a váratlan, pillanatról pillanatra változó jelenetekhez. Jellemző a társadalmi tér dokumentálása: a városi élet, emberek, kultúrák, interakciók ábrázolása. Emberi történetek, érzelmek feltárása: nem csak látvány, hanem emberi élet és szociális viszonyok megmutatása. A street fotózás a mindennapi élet nagy képe – az emberi pillanatok és társadalmi valóság vizuális megjelenítése – egy dinamikus, életteli, gyakran szubjektív megközelítésben.  A fotográfus egyéni stílusa és szemlélete határozza meg a képek hangulatát és mondanivalóját.

A fényképezés Koreában azért lett nagyon népszerű, mert a régióban már meglévő erős vizuális kultúra (tusrajz, kalligráfia, fametszetek) könnyen befogadta az új eszközt, amely a valóság rögzítésének új, pontos lehetőségét kínálta. A fényképezés nem versenytársként, hanem kiegészítőként jelent meg a tradicionális művészetek mellett, illetve a már korábban ismert nyomtatott képi kultúrához (pl. ukiyo-e Japánban, nianhua Kínában) hasonló szerepet töltött be a valóság megörökítésében. Az ipari fejlődés, gyors urbanizáció, a Meidzsi-kor nyitottsága, valamint a technológiai újdonság varázsa is hozzájárult a fényképezés gyors elterjedéséhez. Emellett Koreában a fényképezés hamar elérhetővé vált a szélesebb közönség számára, például a királyi udvarokban az 1840-es évektől kezdve, és hamar megjelentek az amatőr és profi helyi fotográfusok is. Az emberek a fényképezést önkifejezés, identitás-megőrzés és történetmesélés eszközeként használták, miközben a képzőművészet filozófiai és szellemi gyökerei megmaradtak. Más alapoktól indultak és más szinthez értek, mint az európai fényképezés.” (Gaál Zoltán)

‍

‍

Gaál Zoltán fényképész, a fotográfia több műfajában kipróbálta tudását, ezzel párhuzamosan művészi igényű fényképeket készítve, fotóriporterként induló, majd az évek során művésszé váló fotográfus. Dokumentarista, emberközpontú képeket készít. Gondolattól, az érzelmektől a nézőig, a szerzőtől a befogadóig egyéni formanyelvet használ. A hagyományos fototechnikát részesíti előnyben, bizonyos eszköztelenség, fotó látásmód központúság jellemzi képeit.

A korlátozott férőhely miatt az eseményen való részvétel előzetes regisztrációhoz kötött. Regisztrálni a programra az anna.kasztovszky@maimano.hu e-mail címen lehet, a tárgy rovatba kérjük beírni: Tárlatvezetés – október 2.

A résztvevők száma maximum 30 fő.

A tárlatvezetésen a regisztrált látogatók a kiállításra szóló, elővételben vagy aznap váltott kedvezményes vagy teljes árú (diák, nyugdíjas vagy felnőtt) belépőjeggyel, valamint a tárlatvezetésre szóló kiegészítőjeggyel együtt vehetnek részt.

Tájékoztatjuk, hogy eseményeinken hang- és képfelvétel készülhet, amelyből a Mai Manó Ház részleteket használhat fel az intézmény programjainak népszerűsítése céljából.

‍