‍

Hogyan kapcsolódik össze Hannibál alakja a növényekkel? Mi az a „repülő legelő”, és hogyan keresztezi egymást a mitológia a globális felmelegedéssel? A választ a Jardin du Lautaret, Európa legmagasabban fekvő alpesi kertje rejti az Alpokban.

Marine Lanier a Le Jardin d’Hannibal című sorozata ezen a különleges helyen játszódik, amely nem csupán botanikai gyűjtemény, hanem kutatólabor is, ahol a klímaváltozás hatásait és a jövő ökológiai forgatókönyveit vizsgálják. A gleccserek között, 2100 méteren fekvő kert, több mint kétezer alpesi növényfajnak ad otthont kontinensek szerint rendszerezve, a világ hegységeinek flóráját egybe gyűjtve.

Marine Lanier fotográfiai kísérleteiben a kamera nagyítóvá válik, amely múltból érkezett mikroszkópként a jövő természetét vizsgálja. A növényrészletek képteret feszítő kompozíciói átírják a megszokott léptéket. A levelek struktúrái, a sejtek mintázata, a felnagyított formák finom rajzolatai egyszerre idéznek ősi mintákat és jövőbeli alakzatokat. A sorozat egy különös, képzeletbeli térbe vezeti a nézőt, ahol a mikro- és makrovilág összemosódik, a részletek tájképekké alakulnak. A negatívok, az alulexponálás és a torzított színek használata álomszerű, mitologikus látványt idéznek elő. Ebben az éjszakai herbáriumban a növények nemcsak a jelenhez, hanem egy lehetséges jövőhöz is tartoznak. A növényeket ábrázoló képek  megidézik Karl Blossfeldt növényi struktúrákat ábrázoló képeit, Anna Atkins cianotípiáit, valamint Timothy O’Sullivan tájképeit is.

A sorozat narratíváját átszövi Hannibál alakja, aki a legenda szerint éppen a Lautaret-hágón kelt át az Alpokon vakmerő hadjárata során. A fiatal kertészekről és kutatókról készült érzékeny portrékon a kimerültség és az elszántság egyszerre van jelen. Ez a kitartás jele, egy intenzív, folyamatos munka lenyomata. Arcukon az elmélyült figyelem és fáradtság, mintha az Alpokon átkelő sereg képzelt gesztusait visszhangoznák. A kert mint „laboratórium” nem csupán tudományos tér, hanem szimbolikus csatatér is. Az emberiség küzdelmének metaforája a klímaváltozás ellen, ahol a törékeny életformák állnak szemben egy globális léptékű erővel.

A Lautaret-hágón a kutatók a rendkívüli biodiverzitást vizsgálják, konzerválják és tanulmányozzák azokat a növényeket, amelyek képesek túlélni ebben a zord környezetben. Céljuk megérteni, miként reagál az ökoszisztéma az éghajlatváltozásra és a növényzet hogyan alkalmazkodik a globális felmelegedéshez. Az itt zajló kutatások egyik legkülönlegesebb példája a „repülő legelő” kísérlet, amely során egy kutatócsoport szó szerint „áthelyezi a hegyeket” úgy, hogy nyolctonnányi alpesi gyepet szállítanak helikopterrel alacsonyabb magasságba, hogy vizsgálják a háromfokos hőmérsékletkülönbség hatását a növényekre.

Az újfajta szemlélődésre ösztönző sorozat a tudomány, a mitológia és az álom határán áll. A növények absztrakciója egy lehetséges jövő képeit rajzolja ki, ahol múlt és jelen egymásba csúszik és ahol már nemcsak azt kérdezzük, mit látunk, hanem azt is, mi vár ránk.

‍