‍

Rogi André (Klein Józsa Rózsa) 1900-ban született Budapesten és a Képzőművészeti Főiskolán tanult, 1925-ben költözött Párizsba, a képzőművészeti avantgárd európai központjába. Itt ismerkedett meg honfitársával, André Kertésszel, akivel 1928-ban összeházasodtak, és aki mellett felfedezte a fotográfia médiumát. Aktok készítőjeként gyorsan sikeressé vált. A pár 1932-ben elvált, ám ez nem vette el a Rogi André nevet felvevő művész kedvét attól, hogy folytassa fotográfus karrierjét. Feltűnő, hogy modelljei nyugodtan összpontosítanak; a portré sok esetben valamilyen meghatározó vonást emel ki, mint amilyen Marcel Duchamp intellektuális felsőbbrendűsége, Mondrian művészi radikalizmusa vagy Balthus természetes eleganciája. Ez részben annak köszönhető, hogy André nagyformátumú fényképezőgépet és hosszú expozíciós időt használt: a modelleknek meg kellett barátkozniuk azzal a ténnyel, hogy fényképezik őket. Emellett André retusálta is a negatívokat: részleteket távolított el és tett hozzá a sötétkamrában, hogy különleges hatásokat érjen el, mint Picasso egyik portréján, amelyen a művész pupillái szuggesztíven ragyognak. A gondosan megkomponált megvilágítás mellett feltehetően a fotográfus személyiségének – annak, hogy semmire sem tartotta a pillanatképeket, és odaadó figyelemmel fordult modelljeihez – volt köszönhető, hogy képeit Nadaréihoz, a nagy 19. századi fotográfuséihoz hasonlították.

Rogi André a szürrealista fotográfia történetében is maradandót alkotott. 1937-ben olyan fotográfusok mellett szerepelt André Bréton Amour fou című kötetében, mint Dora Maar – akiről zseniálisan megkomponált portrét is készített –, Brassaï, Henri Cartier-Bresson és Man Ray. André nagyításainak egy részét halála évében, egy aukción vásárolta meg a Nemzeti Könyvtár fotográfiai gyűjteményének vezetője, és ebből a kollekcióból származik az itt látható munkák többsége. A kiállítás keltette benyomást tovább árnyalják újonnan felfedezett művek – mint egy triptichon és André Kertész 1928-ban készített elragadó portréja Rogi Andréról –, az őt ismerők visszaemlékezései és fotói, illetve a szuggesztív portréktól a szociográfiai tanulmányokig terjedő életmű.

Az öröm, amelyet Colette érzett az André által róla 1947-ben készített portré láttán – az írónő akkor hetvennégy éves volt – ékes tanúsága annak az empatikus megérzésnek, amely egy máig alulértékelt fotográfust jellemzett: „Rogi Andrénak, akinek köszönhetem, hogy még mindig úgy nézek ki, mint egy nő.”

Kerstin Stremmel

‍

Születésének 125. évében ideje végre tisztelegnünk Rogi André munkássága előtt, akinek művészete máig nem kapta meg a kellő elismerést. Budapesten, a szülővárosában arra is megragadhatjuk az alkalmat, hogy elmerüljünk a késő húszas és harmincas évek Párizsának különleges világában. A kiállításhoz egy kétnyelvű, magyar–angol katalógus is készül, melyet július 3-án Kerstin Stremmel, a kiállítás társkurátora mutat be egy rendhagyó tárlatvezetés keretében. A kiadvány különlegessége, hogy ez az első alkalom, hogy Rogi André életművéről magyar nyelvű anyag jelenik meg.

‍

A kiállítás a BnF kivételes támogatásával valósult meg.

A kiállítás megtekintésére tervezett idő: 60–80 perc
A Mai Manó Ház nem akadálymentes.
A Mai Manó Ház kiállításaira érvényes belépőjegyeket kizárólag személyesen lehet megvásárolni a helyszínen, online jegyvásárlásra nincs lehetőség.

‍

‍