‍

A Zola, a fényíró című kiállítás a 19. századi francia irodalom egyik legnagyobb alakjának kevéssé ismert oldalát mutatja be. Émile Zola neve elsősorban a naturalizmushoz, a Rougon–Macquart-regényciklushoz, valamint a Dreyfus-ügy kapcsán írt híres „J’Accuse... !” („Vádolom...!”) című cikkéhez kapcsolódik.

Ez a kiállítás egy későn kibontakozó, mégis jelentős fotográfiai életműre irányítja a figyelmet, amely az utóbbi évek kutatásainak és restaurálási munkáinak köszönhetően vált szélesebb körben ismertté.

Zola negyvennyolc éves korában kezdett fényképezni. Bár baráti köréhez olyan elismert alkotók tartoztak, mint Félix Nadar vagy Étienne Carjat, ismereteinek jelentős részét autodidakta módon sajátította el. 1894-től, legnagyobb irodalmi művének befejezését követően a fényképezés mindennapi tevékenységgé vált számára. Mivel nagyon érdekelte a technika, saját laboratóriumokat rendezett be otthonaiban, ahol maga hívta elő és dolgozta ki képeit. A több mint kétezer fennmaradt üveglemez negatív, valamint számos papírkép alkotója a fényképezőgép objektívjén keresztül új nézőpontból fedezte fel a világot.

Míg íróként a társadalmi igazságtalanságok kérlelhetetlen elemzésével tűnt ki, a fotográfus Zolát az intimebb, személyesebb szférák érdekelték. Képei családtagjait, barátait és mindennapi életének helyszíneit örökítik meg, gyakran játékos, érzékeny vagy meditatív hangvételben. Ez az elmozdulás nem csupán tematikai, hanem érzékelésbeli is: a társadalmat vizsgáló kritikus tekintetet empatikus, az adott pillanat törékenységére figyelő látásmód váltja fel.

Zola fényképei a képzőművészetek iránti érdeklődéséről is tanúskodnak. Egykori műkritikusként és az impresszionisták támogatójaként jól ismerte a festészet kompozíciós alapelveit, amelyek számos felvételén felismerhetők. Paul Cezanne-hoz fűződő barátsága, valamint kora művészeti életében való aktív részvétele is hozzájárult ahhoz a vizuális érzékenységhez, amely munkáit jellemzi. Egyes városi jelenetei feltűnő párhuzamokat mutatnak Gustave Caillebotte festményeinek nézőpontjaival és kompozíciós megoldásaival.

A kiállítás mintegy száz, a negatívokról készült modern nagyítást, valamint tizennégy korabeli fotónyomatot mutat be, lehetőséget kínálva a látogatónak, hogy felfedezzen egy „másik” Zolát.

Az irodalomtörténet monumentális alakja mögött egy érzékeny megfigyelő, családapa és szenvedélyes kísérletező bontakozik ki, akinek képei finom, személyes tanúságok a 19. század végének mindennapi életéről.

A kiállított művek teljes anyaga a Médiathèque du patrimoine et de la photographie (Örökségi és Fotográfiai Médiatár) gyűjteményéből származik, amely 2017 és 2020 között jelentős restaurálási és digitalizálási munkát végzett, és ezzel a Zola-anyagot a kutatás számára is hozzáférhetővé tette. A több mint huszonötmillió darabot számláló gyűjtemény Európa egyik legjelentősebb fotográfiai kollekciója, amelyben Zola képei ma már teljes mértékben elismert helyet foglalnak el.

A kiállítás megtekintésére tervezett idő: 30–40 perc

A Mai Manó Ház nem akadálymentes.

Tájékoztatjuk, hogy eseményeinken hang- és képfelvétel készülhet, amelyből a Mai Manó Ház részleteket használhat fel az intézmény programjainak népszerűsítése céljából.

‍