Reismann János 1905. július 8-án  értelmiségi zsidó családba született Szombathelyen. A numerus clausus miatt itthon nem tanulhatott tovább egyetemen, ezért húsz évesen Párizsba emigrált, ahol asszisztenseként kezdett dolgozni, miközben megismerkedett a kor legismertebb művészeivel, meghatározó szellemi irányzataival. Miután saját fotográfusi karrierje fellendült, Berlinbe vezetett útja, ahol szintén a kor szellemi és művész elitje vette őt körül. Ezután hét évig dolgozott fotóriporterként a Szovjetunióban, majd visszatért Párizsba, ahol Brassaï, Henri Cartier-Bresson, Robert Capa, Jean Cocteau, Paul Éluard, Vercors tágította világlátását, illetve tagja lett a Kommunista Pártnak. 1945-től tért csak vissza Magyarországra, ahol szerkesztőként, fotóriporterként folytatta karrierjét.

1948-ban Robert Capával közösen állítottak ki Rómában és a Magnum ügynökség fotográfusa lett.

Ugyanebben az évben a Rajk-per kapcsán letartóztatták, öt évet töltött börtönben, majd felmentése után folytatta a riporteri munkát és rengeteget utazott Európa-szerte.

A hatalmas energiával rendelkező, életkedvelő, éleslátású Reismann korának egyik legjelentősebb fotográfusa volt, azonban a történelem viharos évei közbeszóltak, mivel életművének jelentős része elveszett vagy megsemmisült, ezért munkásságának csak töredékét ismerheti az utókor.

A PaperLab Galériában megrendezett tárlat Reismann János 1959-ben Szardínián készített képeiből válogat. Annak idején a szintén a kor progresszív irányzatait követő olasz festővel és íróval, Carlo Levivel közös kiadványt is készítettek, Italien címmel.

A kiállítás ingyenesen megtekinthető.

‍