Ezek Eleanor Macnair munkaeszközei, amelyeket egy fehér Ikea íróasztalnál használ, kéznyújtásnyira rengeteg Play-Doh tégelytől, amelyek minden elképzelhető színt tartalmaznak, és amelyeket újrahasznosított almás ládákban tárol. Macnairnek nincs műterme – Play-Doh művészete a hálószobájában készül, többnyire éjszaka, amikor kisfia alszik, vagy amikor a napi munkája közben sikerül némi időt szakítania rá. A reggeli fényben Macnair lefényképezi a Play-Doh építményeket a hátsó udvarában lévő kukák mellett. Arra figyel, hogy a megfelelő árnyékszög megtalálásával ne csak a művet emelje ki, hanem segítse elképzelni azt a helyet is, ahol az eredeti alkotó állt. A fényképes dokumentum elkészítése után a Play-Doh kép megsemmisül, és az anyagok visszakerülnek sárga tégelyeikbe. Ha valaha volt jó példa a hulladék újrahasznosítására és a fenntartható gyakorlatra – ez az.

‍

‍

Macnair folyamata csendes, nincs benne felhajtás vagy hivalkodás, ő a mindennapokban él. Bár munkáival találkozhatunk könyvekben, magazinokban és kiállításokon, mégis az az érzésünk, hogy a készítés közben átélt játékos és koncentrált apró pillanatok legalább annyira fontosak számára, mint bármilyen kritikai vagy közönségsiker.

Eleanor 2013-ban kezdett el Play-Doh műveket készíteni, és első könyve, a Photographs Rendered in Play-Doh [Fényképek Play-Doh-ból], amelyet a MacDonaldStrand jelentetett meg 2015-ben, tanúskodik Macnair munkafolyamatáról és a mesterség elsajátításához vezető útról. A kiadványban bemutatott korai munkák tapasztalat nélküli alkotások, éles vonalakkal, amelyek egyszerre viccesek és szerethetőek; naívak és érzelmesek. Macnair a középiskola után nem tanult művészetet, és állítása szerint nem rendelkezik különleges kreatív képességekkel. A hosszú idő alatt, a rendkívüli és kitartó munkásságának köszönhetően felhalmozott alkotások révén nyomon követhetjük, hogyan csiszolta és fejlesztette tovább saját Play-Doh-alapú mesterségét. A fejlődés legnyilvánvalóbb jele talán éppen a Play-Doh szemek tökéletesítése, amely Macnair munkájának egyik védjegyévé vált.

Nyomon követhetjük fejlődését a képek kiválasztásában is, amelyek nemcsak a fotográfiai kánonra reagálnak, hanem a kevésbé ismert képekre is felhívják a figyelmet. Olyan fotográfiákra, amelyek a fotótörténet sötétebb zugaiban rejtőznek, illetve olyanokra, amelyek teljesen észrevétlenek maradtak. Macnair arra is rámutat, hogy a médium képes rendszerezni és kategorizálni, és tipográfiák segítségével különböző Play-Doh csoportosításokat hoz létre, például képeket, amelyek táblákat, madarakat vagy kanapékat ábrázolnak, hogy csak néhány példát említsünk.

Macnair szenvedélyes követőket szerzett a közösségi médiában, és időnként kritikák is érik, amikor a médium önjelölt őrzői kérdőjelezik meg a Play-Doh-ból készült ikonikussá vált képek látszólagos laza kezelését. Ez a reakció fontos Macnair számára. A képek újraértékelése, akár pozitívan, akár negatívan, alapvető motivációja annak, hogy folytassa a munkát és újraalkosson egy fényképet. Arra kéri a nézőket, hogy szánjanak több időt a képek megtekintésére, és gondolják át őket alaposabban. Figyelmünket és időnket kéri; arra, hogy újra kapcsolódjunk ezekhez a képekhez, mint olyan dokumentumokhoz, melyek történelmi, társadalmi és politikai kontextusban készültek, és hogy elválasszuk őket ikonikus státuszuktól, újraértelmezve őket, mint egy személy, egy hely vagy egy korszak erőteljes lenyomatait.

Mindez pedig egy véletlenül felfedezett módszer eredménye, amelyet egy Ikea asztalnál finomítottak, egy üres borosüveggel, egy barkácskéssel, egy vágódeszkával és persze hatalmas mennyiségű Play-Doh felhasználásával.

Előszó: MacDonaldStrand, 2024

‍

Kiadó: RRB Photobooks, szignált
Oldalszám: 80 oldal
Kötés: puhakötés
ISBN: 1738516334
Nyelv: angol
Ár: 15.900,- Ft

‍

A honlapon szereplő könyvárak tájékoztató jellegűek, az aktuális árakról és készletről az alábbi elérhetőségeken érdeklődhet:

Mai Manó Könyvesbolt
1065 Budapest, Nagymező utca 20.
Telefon: 0630 505 0622
E-mail: bookshop@maimano.hu

‍