A fényképezésről szóló diskurzusok több funkciót is tulajdonítanak a médiumnak, amelyek között szerepel a művészi önkifejezés, a dokumentálás, a kísérletezés, az illusztrálás, illetve az emlékezetőrzés. Ez utóbbi fogalom ugyanakkor kevésbé taglalt, a közbeszédben pedig még ritkábban jelenik meg, pedig a modern kori művészettörténetben a fényképezés és az emlékezet kapcsolata nagyban meghatározza a felvételek létrejöttét éppen úgy, mint utóéletét. A családi albumokban megőrzött fényképek sora egy személyes élet emlékeit őrzi, az archívumok képanyaga pedig egész történeti korokat tehet láthatóvá. Vajon mi miatt fonódik össze ilyen szorosan a fénykép és az emlékezés? Az emlékezetőrző funkció képes megmaradni a digitalizáció korában is? Mitől válik egy kép emléktárggyá és milyen helyzet áll elő akkor, ha ezek a körülmények megszűnnek?