A kiállítás a magyar származású fotóművész, Juan Gyenes és a spanyol képzőművész, Pablo Picasso az ötvenes, illetve a hatvanas évek eleje között tartó barátságát mutatja be. Egy olyan kapcsolatot, amely a fotóművész szavai szerint úgy keletkezett, mint egy „háromfelvonásos irodalmi mű: az első felvonás a megismerkedés volt, a második felvonás Picasso lefényképezése és a harmadik felvonás, amikor meg tudtam mutatni neki a felvételeket”.¹ Valójában a három eseményből az elsőre 1953-ban került sor a La Galloise-ban, Vallauris-ban.

Később, a további két alkalomra 1958-ban Picasso cannes-i La Californie nevű házában, illetve a Mougins-ban található Notre Dame de Vie-ben került sor, ez utóbbi 1961-ben.

Ebben a három, a francia Riviérán található műteremben készült felvételek bemutatásával arra invitáljuk Önöket, hogy Gyenes fényképei segítségével látogassanak el Picasso mindhárom otthonába, amint éppen olvas, vagy a műhelyébe, ahol dolgozik, pillantsanak be a mindennapjaiba, a magánéletébe, sétáljanak egyet a festményei, szobrai, installációi vagy kerámiái között, vagy fedezzék fel a rendet a rendetlenségben a művész cinkos beleegyezésével.

„Nincs az a fényképezőgép, amelyik átfogná mindazt, amit látok, minden egyes pillanatban, minden lépésnél... minden szoba egy kép.”² Ennek a gondolatnak a jegyében változtatja meg Gyenes a látásmódját, fókuszálását, nézését, hogy fényképezni tudjon. Eljátszik a kép a képben gondolatával: a művészt helyezi keretbe ezekben a terekben, a művek motívummá válnak, maga a művész pedig alkotói referenciává.

Picasso ugyanakkor tudja, hogy „mit akar, és mit nem akar, hogy lássanak belőle”³. Ez egyfajta szimbiózis kettejük között, egy olyan, egyenrangúak közötti kapcsolat, amely mindkettőjüknek előnyös, mert kreatív, elegáns és csábító.

A Látogatóban Picassónál című kiállítás tizenkilenc fekete-fehér és egy színes felvételből áll. „A fekete-fehérbe nem lehet belefáradni” – mondta a fotóművész.⁴  

A képek bepillantást engednek Picasso belső világába az 1953 és 1961 közötti, valamint az 1970-es évek alatti időszakban. A fotográfus azzal a céllal, hogy megossza a magánélet bensőséges látásmódját, „felemeli (portréfestői) tekintetét, hogy inkább az érzelmekre, mintsem a technikára figyeljen”⁵, és bemutassa az alkotás, a kutatás, a felfedezés és a látszólagos káosz e világát.

Ezek közül kiemelkedik néhány fantasztikus portré, például az, amelyen Picasso egy égő öngyújtóval a kamerába néz. Gyenes ezzel odakacsint a művésznek és szinte metaforikusan kettős jelentéssel az Örök tűz címet adja a képnek. Vagy egy másik, amelyiken a művész a 80. születésnapjára kapott ajándékok között sétálgat (és pózol), amelyet egyébként ünnepélyesen a „századik születésnapjának”⁶  nyilvánított.

Az egyetlen színes fénykép Jaqueline Roque-ot ábrázolja, amint egyedül ül a mougins-i műteremben, „picassókkal körbevéve”⁷, de immáron maga a mester nélkül. Ez az 1978-as kép része annak, amit Gyenes a művészhez fűződő kapcsolata „epilógusának” nevezett, és amelyet itt az özvegye testesít meg.

A kiállítást a kiválasztott fotókhoz kapcsolódó tíz mű reprodukciója teszi teljessé. A malagai Picasso Múzeumból származó, Picasso szemét ábrázoló rajzot a párizsi Musée Picassóból való 1906-os nagyszerű önarcképe egészíti ki. A kivágott papírhegedű, a Cannes-i öböl látképe, a La Californie belső tere, valamint a gyermekeiről és élettársairól készült művek párbeszédet folytatnak a képekkel és az őket inspiráló jelenetekkel.

A kiállítás pedagógiai megközelítése lehetővé teszi, hogy mindkét művésznek a XX. századi művészettörténetben betöltött jelentőségét bemutassa. Részben Pablo Picasso hatalmas életművét Juan Gyenes fotóin keresztül, részben a fotográfus sajátos személyiséggel rendelkező látásmódját a művész bensőséges társaságában.

Mindketten szenvedélyesen szeretik azt, amit csinálnak, és képesek ezt átadni egymásnak. A fotográfus „a szépség csodálatát tette életmódjává”⁸, Picasso pedig az alkotás aktusává tette az életét.

Arra invitáljuk Önöket, hogy az érzékszervek játéka révén „lássanak a fülükkel és halljanak a szemükkel”⁹, hogy fedezzék fel és látogassák végig azokat a helyszíneket, ahol a varázslat megtörténik a Picassót fényképező Gyenes kameráján keresztül.

A magyarországi spanyol nagykövetség a spanyol állampolgárságú magyar fotóművész – a saját történelmi kontextusában és a mai művészeti és kulturális környezetben betöltött – szerepét kívánta kiemelni. Az AECID a maga részéről csatlakozott ahhoz a célkitűzéshez, hogy Pablo Picasso alakját halálának 50. évfordulója alkalmából megismertesse a fiatalabb generációkkal.

Elena Aparicio

‍

¹ GYENES, J. „Retrato de Picasso” (Picasso portréja). Akadémiai székfoglaló beszéd a San Telmo Királyi Képzőművészeti Akadémia Malagában (Spanyolország). Málaga, 1989. 1. old.
² GYENES, J. „Dalí, Picasso, Miró”.  Eudema Kiadó. Madrid, 1990.  27. old.
³ GARCÍA, N. „Cruce de miradas. Picasso en la fotografía de Gyenes” (A pillantások kereszttüze. Picasso Gyenes fotóin), a Gyenes kiállítás katalógusa. PICASSO: „¡FUEGO ETERNO!” (Örök tűz). A Pablo Ruiz Picasso Alapítvány gyűjteménye (szülőház). Málaga, 2012. 42. old.
⁴ OLMEDA, F. „Gyenes”, a Gyenes kiállítás katalógusa. PICASSO: „¡FUEGO ETERNO!” (Örök tűz). A Pablo Ruiz Picasso Alapítvány gyűjteménye (szülőház). Málaga, 2012. 26. old.
⁵ GARCÍA, N. idézett mű. 41. old.
⁶ OLANO, A. D. „Los ojos de Picasso, la cámara de Gyenes” (Picasso szeme, Gyenes fényképezőgépe), a Gyenes kiállítás katalógusa. PICASSO: „¡FUEGO ETERNO!” (Örök tűz). A Pablo Ruiz Picasso Alapítvány gyűjteménye (szülőház). Málaga, 2012. 50. old.
⁷ GYENES, J. „Retratos de Picasso”. (Picasso portréja) id. mű 2. old.
⁸ OLMEDA, F. „Gyenes. El fotógrafo del optimismo” (Az optimizmus fotográfusa) Península Kiadó. Barcelona, 2011.
⁹ OLMEDA, F. „Gyenes. Maestro fotógrafo” (Gyenes, a fényképezés mestere). A Nemzeti Könyvtár kiállításának katalógusa. Madrid, 2012.

‍

A Látogatóban Picassónál. Juan Gyenes című kiállítás tizenkilenc eredeti fekete-fehér és egy színes fényképet mutat be, amelyek mindegyike a Spanyol Nemzetközi Fejlesztési Együttműködési Ügynökség (AECID) gyűjteményének a tulajdona.

‍